Döntés I.

Az életünk döntések sorozata. Van, amit nehezebben hozunk meg, mert félünk a döntés súlyától, van, amit könnyebben, mert úgy érezzük, kevésbé fontos. Ráadásul hajlamosak vagyunk arra, hogy kisebb súlyú döntésekre hosszabb időt szánunk, a nagyobbakat pedig egy pillanat alatt eldöntjük. Gondolj csak bele, naponta mennyi időt tudunk a szekrény előtt tölteni azon morfondírozva, hogy mit vegyünk fel? Ugyanakkor jön egy lehetőség, ami az egész életünket megváltoztathatja, és rögtön elzárkózunk, mert mit szólnak hozzá az emberek? Azt olvastam egy könyvben néhány éve, hogy akkor lehetünk biztosak abban, hogy jó döntést hozunk, ha a szívünk és az eszünk is nyugodt vele kapcsolatban. Az esetek nagy többségében ez ritkán fordul elő, főleg azoknál az embereknél, akik nemcsak a saját érdeküket és szempontjukat nézik. Bennük mindig ott a kétely. Képesek annyira túlgondolni a dolgot, hogy végül nem is döntenek. Nos, én is ilyen voltam. A halogatás Istennője. Túlságosan háttérbe szorítottam magamat, a saját érdekeimet. Nyilván hoztam olyan döntéseket, amik később rossznak bizonyultak. De ezek valóban rossz döntések voltak? Megtettem minden tőlem telhetőt, hogy sikerre vigyem? Vagy csak úgy tettem, mint aki? Ma már úgy gondolom, hogy nincs jó vagy rossz döntés. Döntés van, ami mellett ki kell tartani, megtenni érte mindent. És egy picivel többet is. Ahogy döntök, úgy lesz jó.