Hallottál már a tranzakcióanalízisről?

Kevesen tudjátok rólam, hogy tanultam grafológiát. Mindig is érdekelt az írás, az is feltűnt, hogy nem mindig ugyanúgy írok, az íráskép az aktuális lelki állapotomtól (is) függ. Kétszer ugyanúgy aláírni valamit pedig egyenesen lehetetlen. Véletlen találtam egy éppen induló grafológia tanfolyamot...

Sok pszichológiai könyvet kellett elolvasnunk, sokról nem is hallottam addig. Faltam a könyveket. Ha az egyikben volt utalás, hivatkozás egy másik könyvre, máris töltöttem le, és olvastam. Így utólag visszagondolva, a grafológia indított el az önfejlesztés/ önfelfedezés útján.

A tranzakcióanalízisről is ekkor olvastam. Eric Berne műve és elmélete.

Berne szerint 3 állapotból kommunikálunk, ezek pedig a gyerek, felnőtt és a szülő.

Ideális esetben a felnőtt énünk beszél a beszélgető partnerünk felnőtt énjéhez. Ilyenkor gördülékeny, áramló, oldott, vidám, jókedvű, nyitott, informatív, kölcsönös a kommunikáció. Ezekre az alkalmakra mondjuk azt, hogy beszélgettünk egy jót. Mindketten jól érezzük magunkat benne és utána, egyenrangú partnerek vagyunk a beszélgetés alatt, alá-fölé rendeltség nélkül. Ilyenkor képesek vagyunk szívünkből a másik szívéhez beszélni.

Amint kimozdulnunk ebből az állapotból, vagy a gyerek, vagy a szülő énünk kezd kommunikálni a partner ellentétes énjéhez: gyerek a szülőhöz, szülő a gyerekhez. Ezek azok a játszmák, amikor így akarunk elérni valamit, így akarjuk érvényesíteni az akaratunkat, általában természetesen sikertelenül. Duzzogunk, akár hisztizünk, mint egy gyerek (erre nyilván a partner a szülő énjével fog reagálni, pont, mintha egy gyerekkel beszélne). Vagy épp a beszélgető társunk nyomást akar ránk gyakorolni, mint egy szülő, erre mi a gyereki énünkből reagálunk. Látható, hogy ezekben az esetekben mindig alá- fölé rendeltségi viszonyt akar az egyik/ másik fél kialakítani. Ez a fajta kommunikáció soha nem jöhet szívből, ez mindig észből történik. Amikor vitázunk, haragszunk, megsértődünk, beszólunk a másiknak, ítélkezünk felette, címkézzük őt, leszóljuk, kigúnyoljuk, őszintétlenek vagyunk, sumákolunk, hazudunk, kibeszélünk valakit, stb, ennek a két állapotnak valamelyikéből kommunikálunk.

Évekkel ezelőtt, amikor olvastam ezt a könyvet, nem értettem igazán a jelentőségét. Ma már tudom, mennyire fontos, hogy felismerjük a másik "állapotát", hiszen, ha ő akár gyerekből, akár szülőből beszél hozzánk, ezt felismerve, megmaradunk a felnőtt állapotunkban, könnyen vissza tudjuk őt is a felnőtt állapotba mozdítani. Biztosak lehetünk benne, hogy ha így járunk el, a kapcsolatunk épülni fog, és ez a legfontosabb. Máris tettünk valamit a másikért.

📷