Hivatás vagy munka? Szolgálni vagy dolgozni?

Hajdúnánáson a szállodában svédasztalos vacsora volt.

Az első este egy idősebb pincér volt, egyedül. Udvariasan köszönt, bíztatott, hogy minden ételt kóstoljak meg. Megfogadtam a tanácsát, úgy döntöttem, minden fogásból eszek egy keveset. Az első kör után udvariasan megkérdezte, elviheti e a tányéromat, én pedig mentem az új kóstolóért. Épp azon gondolkoztam, hogy honnan szerzek új evőeszközt, mert nem láttam kirakva. Mire visszaértem az asztalomhoz, új tiszta teríték várt. Egyedül volt egész este, mindenkire figyelt, mindenkihez volt egy kedves szava.

Második este 2 fiatal pincér volt, egy lány és egy fiú. Amikor mentem be az étterembe, a lány jött velem szembe. Nekem kellett félre állnom, elengednem, hogy elférjünk. Bár előző este jobb ételek voltak nekem, 2 fogást azért csak találtam. Megettem a levest, kiraktam az asztal szélére a tányért. A fiú háromszor ment el mellettem üresen anélkül, hogy elvitte volna. Elmentem az első ételért, a leveses tányér még az asztalon várt. Megettem az ételt, nyugodtan tudtam a leveses tányér alá tenni a lapos tányért, mert még mindig ott volt. Az evőeszközök miatt sem kellett aggódnom, mert semmit nem vittek még el az asztalról. Időnként a fiú a szomszéd teremben telefonozott, a használt tányér pedig az asztal sarkán pihent.

Zongorázni lehetett a különbséget a két este között.

Vajon ki volt az, akinek ez csak egy munka, hogy pénzt kapjon érte, és ki volt az, aki szolgált, akinek ez nemcsak egy munka?

📷