Márkó, Robertó, Ármándó, Kevin

Januárban önkéntes munkát kerestem egy olyan szervezetnél, aminek a tevékenységével azonosulni tudok. Jelenleg mással nem tudok segíteni, “csak” a munkámmal. Így jutottam el vasárnap egy családi- és egészség napra a József-városba.

Soha ennyi Márkót, Robertót, Ármándót, Kevint, Jázmint és Zsülit nem láttam egy helyen 😁.

Mivel egészség- és sport nap volt, így a szervezők 7 próbával is készültek, aminek az egyik állomása voltam én. Hullahopp karikázni kellett nálam a pecsétért. Igyekeztem bevonni a szülőket is, “Anyának kötelező” mondattal. Arra a rövid időre mindenki visszament a gyerekkorába, és boldogan csillogtatták meg tudásukat a gyerekeik előtt. Öröm volt látni, hogy arra a néhány percre ismét önfeledt gyerekek voltak 🙏.

Érdekes volt figyelni a gyerekeket is. Volt, aki nem ismerte a hullahoppot, de megpróbálta. Volt aki meg sem próbálta, rögtön rávágta, hogy nem tudja. Volt, aki hagyta magát tanítani. És volt akinek sikerélménye volt, és visszajött újra és újra. Volt, aki újszerű módon használta a karikát. Volt, akinek azonnal ment első próbálkozásra.

Érdekes volt figyelni az embereket is. Meglepő volt ahogyan a csodás nyelvünket használták. Udvariasan köszönt mindenki, ÉÉÉS nem a “szia” volt a módi, hanem a magázódás, ahogyan azt kell. A gyerekek sem tegeztek le, pedig azon a környéken nem lepődtem volna meg ezen.

Érdekes műsor is volt, bár nem tudom, mennyire kötötte le a közönség figyelmét a színpad. Volt szó elsősegély-nyújtásról, egészséges táplálkozásról, volt egy kis sport is, illetve senior tánc. A záró előadó a Handabanda nevű gyerek zenekar volt, akik nagyon komoly élő, interaktív koncertet nyomtak. A daloknak volt mondanivalójuk meglepő módon. És az énekesnő!! Szuper volt!

Bíztatok mindenkit az önkéntes munkára. Ez egy igazi nyer- nyer- nyer felállás, igazi szolgálat 🙏❤️

📷