Rend a lelke ....mindennek.

Ismered ezt a mondást, ugye?

Akik közelről ismernek, tudják mennyire szerertem a szólás- mondásokat.

Igen, rend a lelke mindennek.

Az én életemben soha nem volt rend, semmilyen tekintetben. A szobámban állandóan kupi volt, pedig elég jó szobám volt, nagy, világos. A szerencse az volt, hogy a tetőtérben volt, így nyugodtan lehetett kupi, igaziból nem zavart senkit. Anyu időnként jött, és lesöpört mindent az asztalomról, én pedig pakolhattam össze. Azt gondolta, ezekkel az akciókra rendre tud tanítani.

Aztán elköltöztem, és a kupi követett. Egyszer nyaralni voltam, és Anyunak volt kulcsa a lakásomhoz. Egyik barátunkkal mentek fel 😁. Soha többet eszébe sem jutott ilyet tenni, nem tudom miért.

Aztán megszülettek a lányok, és a rendetlenség állandósult. Rájöttem, hogy hiába költözök el, oda is csak én költözök, nem más. És a rendetlenség költözik velem.

Ahogy elindultam az önfelfedezés útján, többször hallottam: ahogy bent, úgy kint. Vagyis ez azt jelenti, hogy ha kint rendetlenség van, akkor bent is káosz lehet, hiszen a külső világ a belső tükröződése. Rájöttem, hogy körülöttem mindenhol baromi káosz volt. A kapcsolataimban, az éltemben, a magánéletemben, a munkámban. Nagyon nem éreztem jól magam a bőrömben. És ezt tudtam még fokozni. Nem is kicsit.

Szeptemberben voltam egy képzésen, ahol azt mondta az előadó, hogy a rend, a rend tartása neki is kihívás, épp ezért gyakorolja a rendet. A rengeteg hanganyagnak, meditációnak, olvasásnak, önfelfedezésnek köszönhetően kialakulóban van már egyfajta belső rend. A kozmosz. Az én Univerzumom kozmosza.

Nos, most én is ezt teszem. Gyakorlom a rendet.

📷