Valamit valamiért?

Te kaptál már semmiért cserébe valamit? És valamiért semmit?

Tavaly tavasszal, amikor az addigi világom épp porrá hullott, de még nem értem el a gödör aljára, Napoleon Hill Gondolkozz és gazdagodj című könyvét olvastam, hallgattam hangoskönyvben. A legjobbkor, véletlenül.

Többek között volt benne 2 mondat, ami nekem akkor a kapaszkodót jelentette. Az egyik az volt, hogy “minden kudarc magában hordozza egy vele egyenérékű siker csíráját.” A másik pedig “nincs olyan, hogy semmiért cserébe valami jár”.

Akkor, abban a helyzetben, tovább gondoltam ezt a mondatot: ezek szerint olyan sincs, hogy valamiért cserébe semmi jár. Épp döntenem kellett, hogyan tovább? Néhány héttel korábban mondták ki a válást, a vállalkozásom nem úgy ment, mint kellett volna, anyagilag egyedül voltam, albérletben, olyan számlákat kellett egyedül fizetnem, amiket anno 2 fizetésre terveztünk. Voltak jelek (talán korábban is), hogy nem az utamon vagyok, de én túlságosan ragaszkodtam a vállalkozásomhoz, túlságosan bizonyítani akartam, túlságosan meg akartam felelni másoknak (ha jobban belegondolok, pont ezzel feleltem meg az elvárásaiknak paradox módon).

Olyan nincs, hogy annyi belerakott energia (minden szempontból) kárba vesszen, és én a valamiért cserébe semmit kapjak (jött a szegény én és az áldozatszerep)!! Hiszen anno Einstein is megmondta, tanultuk fizikán, hogy az energia nem vész el, csak átalakul. A mostani eszemmel már tudom, hogy valóban nem veszik el, hiába is tűnik épp aktuálisan úgy, és valamiért cserébe valamit kapok. Mást, mint amit én terveztem, gondoltam. Sokkal többet. Valami olyat, ami mindig az enyém, és a legcsodálatosabb dolog a világon: (ön)magamat. Magamat, álarcok, szerepek nélkül. És akkor, ez még csak az utam eleje volt. Bármilyen nehéz is volt, minden percét újra csinálnám 😊

📷